(Lírai dekódolás) Reményik Sándor Csendes csodák című verse nem kér, hanem utasít: „Tedd”, „Hallgasd”, „figyeld”, „Nézz”, „Nézd”, "Ne várj". Hat felszólítás öt versszakban. Ez nem meditatív költészet. Ez kiképzés. Reményik megtanítja az olvasót látni, és a tananyag az, ami mindig is ott volt, csak nem nézted meg rendesen. Elsőre úgy tesz, mintha vigasztalna. Mintha csak azt mondaná: nézz körül, a világ tele van apró szépségekkel. Ez így persze igaz, csak kevés. Képeslapnak elmenne, verselemzésnek nagyon nem. Mert Reményik itt nem egyszerűen a csodákról ír. Hanem rólunk. Arról, hogy mennyire elromlott az érzékelésünk. (A vers lent olvasható) Írta: www.barnakrisztian.hu A vers legelején rögtön leveszi a csodáról a színházi jelmezt. Nem kell földindulás. Nem kell Bibliai tűz. Nem kell nagy robaj, égi effekt, látványos beavatkozás. Reményik nem tagadja a csodát, csak kiveszi a cirkuszból. Ez a vers első komoly mozdulata. Azt mondja: ha a csodát csak akkor hiszed el, amikor rád omlik az ...