Végre nem csak a naptár állítja makacsul, hanem az orrunk is érzi: a levegőnek más lett a sűrűsége. A tél utolsó, szürke molekulái átadják helyüket. A frissen vágott fű és a mindent átható főtt sonka illata. Húsvét van – az ünnep, amely valahol félúton rekedt a szakrális mélység, a népi folklór és a csokinyúl-dömping között. Húsvét – A tormás sonka és az újrakezdés csendes paradoxona