A magyar kül(gazdasági) politika állítólag „értékmentes és érdekelvű”, azaz kizárólag a magyar nemzeti érdek befolyásolja. Legalább is ezt állítja a kormány, amikor számonkérik rajta, hogy miért bizniszel háborús bűnösökkel (Putyin), latorállamokkal (Irán), meg tömeggyilkos afrikai hadurakkal (Csád). Ebbe az elméleti keretbe azonban nagyon nehéz beilleszteni azt a kirohanást, amelyet Orbán Viktor engedett meg magának a német kancellárral szemben, miután az utóbbi szóvá tette, hogy Orbán miért hátrált ki az ukrán hadihitelről szóló, már letárgyalt uniós egyezségből. Volt ott minden a náciktól a zsidókon át az ország kifosztásáig, csak egyvalami nem: annak józan belátása, hogy az adott gazdasági felállás milyen érdekelvű magatartást diktál(na) Magyarország mindenkori miniszterelnökének a német kollégájával kapcsolatban.