Klára csak Misának nevezi magában. Mikor észreveszi a fütyörésző utcaseprőt a téren, megkönnyebbül. A férfi jókedve irigylésre méltó. Motyog, dúdol, röhögcsél, persze nem érteni belőle egy kukkot sem, de nem is ez a lényeg. Az utca embere valahonnan mindig bátorságot szerez. Mer hangot adni. Ő meg csak játssza mindenhol a csendestársat.Hirtelen feleszmél a gondolataiból. A bérletére várakozik, de épp lefagyott a rendszer.A sorban mögötte álló vásárló műkörmei ritmikusan kocogtatják a jegypénztár melletti falat. Mikor már nem bírja cérnával, élesen hátrapillant. A vékonyra tetovált szemöldökű nő ekkor leereszti a kezét, nem szól be, úgy tűnik, szemből nem annyira harcias. Klára csalódott, szeretett volna visszaszólni. Olyan ritkán nyílik rá alkalom, hogy kiereszthesse a hangját. Na mindegy, felnyalábolja a táskáját, megköszöni a bérletet, és indul a metróba. Előtte egy magas férfi éppen aprót ad a kuka mellett kuporgó hajléktalan nőnek, és kedvesen köszönti: – Az isten áldja meg!Mire...