Amikor a kislányom hároméves volt, sokszor mondogatta: „Mami! Mi most ne csináljunk semmit!” Olyankor leültünk egymás mellé, és csak néztünk magunk elé. Persze sok minden történt, mert meneteltek a lábunk előtt a hangyák és a bodobácsok, elszaladt egy kis gyík, egy örvös galamb turbékolva hívogatta a párját, a szarkák pedig egymást kergetve cserregtek. Körülöttünk minden mozgott, de mi egy helyben ültünk, és nem csináltunk semmit.