Bár hajlamosak vagyunk úgy gondolni a „boldog békeidőkre”, mint olyan időszakra, amikor mindenki viszonylagos jólétben és nyugalomban élt, valójában Budapesten nagyon is jelen volt a nyomor: akadtak, akiknek nem hogy egy albérlet vagy egy szoba, sokszor még saját ágy sem jutott: ők voltak az ágyrajárók.