Nagy eredményként tálalta az egri Közgyűlés választások előtt tartott utolsó ülésén Vágner Ákos polgármester a Dobó István Laktanya önkormányzati tulajdonba kerülését. Alapvetően tényleg egy szép siker lenne ez, csakhogy nemcsak ő, de a teljes fideszes képviselő-kánon is csak az érzelmekre játszott, észérvek helyett a „szép emlékeket” vették elő magyarázatok híján. A laktanya hányattatott sorsa akkor kezdődött el, amikor évtizedekkel ezelőtt az itt állomásozó felderítőket máshová helyezték át, és a laktanyát bezárták. Hiába esett át előtte egy komolyabb felújításon, gyakorlatilag parlagon hagyták: se fűtés, se valódi állagmegóvás, se karbantartás; évszakonként változatos vegetáció jellemezte egyre súlyosbodóan a környéket. Az egriek és főleg a környéken lakók jogos igénye volt, hogy az ingatlanegyüttes sorsa rendeződjön: az enyészet helyett legyen gazdája, és ne a város romló szégyenfoltjaként virítson. Ezért aztán minden városvezetés valamilyen módon megpróbálkozott azzal, hogy a t...