Van egy pillanat, amit szinte mindenki ismer. Nem látvány, nem hang, hanem egy egészen rövid, megfoghatatlan érzés: belépsz egy udvarra, végigsétálsz egy réten vagy csak megdörzsölsz egy levelet az ujjaid között – és már nem is ott vagy, ahol állsz. Egy régi nyárba repülsz vissza. Gyerekkorba, nagyszülői kertbe, kaszált mezőre, esti sétákba.