Domán Dániel önkormányzati képviselő csalódottságát fejezi ki amiatt, hogy nem szakmai érdem, hanem politikai hátszél állt Szarvas József kinevezése felé vezető úton. Úgy látja, hogy a választás nem a megújulást, hanem a „helycserés támadást” jelenti: a régi rendszer embereit más, de hasonló gondolkodású szereplők váltják. Szerinte a három másik pályázó őszintébb, szakmailag felkészültebb és emberségesebb volt, ők valódi változást hozhattak volna az évek óta stagnáló színházban. Szarvas pályázatát viszont üresnek, érdektelennek tartja, hiányolja belőle a vezetői víziót és az empátiát. A kulturális bizottság eljárását szégyenteljesnek nevezi: a meghallgatás formális volt, a kérdések pedig politikailag elfogultak. Az egész folyamat szerinte jól példázza a rendszer működését – ahol nem a tehetség, hanem a lojalitás számít. Szkeptikusan zárta bejegyzését: nem Szarvas személyét, hanem a rendszert bírálja, amely miatt Eger ismét nem azt kapja, amit megérdemelne. {source}iframe src"https:/...