Úgy tízéves lehettem, amikor a kertészetből megmentett néhány növénnyel a belvárosi udvar sarkában lévő ablakpárkányunkon városi kertészkedésbe fogtam. Hiányzott a kert, a nagyanyám kertje, az udvarba legfeljebb a nyári napéjegyenlőségkor kukkantott be a nap, az én zöldjeim mégis meghálálták a gondoskodást. Ez a párkánykert a balkonkertészkedés csírája volt bennem.