Jól emlékszem arra, amikor egy este édesapám egy szép színes szakácskönyvvel tért haza. Elővette, mint egy kincset, a táskájából, én meg végigsimítottam a borítóján. Nagyon fog neked tetszeni, mondta, és tényleg így volt. Forgattam, mint egy képeskönyvet, gyönyörködtem a fotókban, akkoriban, a nyolcvanas évek legelején, nem voltak még színes-képes szakácskönyvek, különleges volt minden ízében. Elolvastam minden receptet benne, töviről-hegyire: de jó lenne ilyeneket enni! – gondoltam vágyakozva. Kisvártatva megérkezett a következő kötet, és édesapám megígérte, hogyha egyszer sok pénzünk lesz, el is megyünk abba a vendéglőbe, ahol ilyen finomakat főznek.