Már egészen kicsi korom óta őszinte, odaadó tisztelettel nyúlok a régiségekhez. Nagymamámtól örököltem ezt, hiszen ő is a múlt szerelmese volt, újságírói pályafutása mellett néprajzi gyűjteményét is egyre bővítgette. Azt az örökséget rám hagyta: antik könyvek, íróasztalok, porcelánok, festmények, ülőgarnitúrák, szuszékok, kerámiák és textíliák hadát. Mindene volt a régiség, pontosabban a régi érték, nekem pedig feltett szándékom ezt ápolni és őrizni. Ezért is döntöttem úgy, hogy az oxidálódott sárgaréz tárgyaiba új életet lehelek, kiszabadítom őket a sötétbarna, helyenként zöldes páncélból, hogy újra aranysárga színben pompázzanak. És ez nem volt kis vállalás, mint utóbb kiderült.