Megpróbált hangtalanul kilépni a teraszra. Óvatosan elhúzta a függönyt, sarkig tárta az ajtót, ügyelve arra, nehogy felébressze a hálószobában alvó párját vagy a kicsit. Korai volt felkelni, de ha ilyenkor felriadt, ritkán sikerült visszaaludnia. Néha a gyereksírásra ébredt fel, máskor a prosztatája miatt. Dühös volt magára, amiért megint elfelejtette a telefonját lehalkítani. Pillanatok alatt teljesen kiment az álom a szeméből. Talpa alatt érezte a járólap hidegét, ez most jólesett. Jó lett volna rágyújtani, de évekkel ezelőtt letette a cigarettát. Az utolsó szálat éppen itt szívta el azután, hogy a konyhából visszatérve a behűtött proseccóval meglátta a dohányzóasztalra kitett babacipőket. A boldogság helyett inkább zavarodottságot érzett. Vágyott erre a pillanatra, de más volt előre elképzelni, és más átélni. A barátnője a cipőbe gyűrve felejtette a blokkot. Zoltán széthajtotta az összegöngyölt papírt, négy hónappal korábbi volt a dátum a nyugtán. Az jutott eszébe, a volt feleség...