Az ellenállhatatlan földieper maga a tavasz. Nincs, akit ne kötnének gyöngéd érzelmek hozzá! Hiszen ő az első pirosság, akit oly nagyon vártunk, s olyan szerényen, szelíden bújik meg a levélzuhatag védelmében. Alig engedi a napsugár felé fordítani fejecskéit, szégyenlősen lehajtja, mosolyog. Féltőn érintjük meg, magunkhoz emeljük, megszemléljük: milyen elragadó, kecses és könnyű, hogy fülig pirul megilletődöttségében. Az aromájában benne van minden, ami a május, vagy ha túlzottan sietne, az április: a virágillat, a madárdal, a tavasz, a szeretet.