Minden este fél kilenc körül ugyanaz a jelenet játszódott le a lakótelepen. Egy idős férfi kilépett a házból, kezében vászontáskával, és leült a buszmegálló melletti padra. Ott maradt akkor is, ha hideg volt, esett az eső vagy erősen fújt a szél. A szomszédok azt hitték, a környéken élő kóbor macskáknak hord ennivalót, és akadt, akit már bosszantott is a különös szokása. Egy este azonban az egyik lakó meglátta, mi történik, amikor megérkezik az utolsó busz. Ekkor derült ki, hogy az öregember közel húsz éve vár arra, hogy helyrehozhasson egyetlen mondatot.