Kevés festmény, sok installáció és videó, erős női jelenlét, történelmi önvizsgálat és queer nézőpontok: számomra ezek határozták meg az idei Warsaw Gallery Weekend kiállításait. Bizonyos pillanatokban úgy tűnt, hogy az ottani művészeti színtér a miénkhez képest némileg kísérletezőbb és bátrabb. Nem is feltétlenül azért, mert Varsóban radikálisan más művészet születik, hanem mert a galériák láthatóan több teret engednek az olyan műveknek is, amelyek nem kínálnak gyors befogadást, vagy amelyek kereskedelmi szempontból kívül esnek a „jól eladható” fogalmán.