Újra és újra képernyőre kerülnek a régi magyar filmek, köztük az olyan klasszikusok is, mint az 1962-es Aranyember. Béres Ilona számára különleges érzés ezeket az alkotásokat látni, hiszen egykori pályatársai közül sokan már nem élnek, ő pedig évek óta nem áll színpadon. A Nemzet Művésze mégsem kesereg: amikor meglátja magát és egykori kollégáit a képernyőn, inkább arra gondol, hogy mindennek volt értelme.