A fásszárú növény már az ókorban kedvelt fűszer volt. A görögök ízesítésre használták ágacskáit, a nyers vagy főzött magvakat pedig mézzel fogyasztották. A leveleit elsősorban füstölőszernek, illetve bor fűszerezésére és a fürdővízhez adva afrodiziákumként alkalmazták. Az arabok emlékezet és beszédkészség javítására használták. A középkori kolostorkertekben gyógynövényként termesztették, a legenda szerint Szent Erzsébet rozmaringgal kezelte köszvényét. Rozmaring, te csodás!