Különös hangulata van a temetőknek. Az elmúlás feletti szomorúságot keretező szépség, a sírokra helyezett, vagy kiültetett virágok, a szépen megmunkált kő síremlékek, a rendezett parcellák. A nevek, évszámok, mint egy hatalmas, több hektáron elterülő, a jövőnek készült márvány emlékkönyv a múltról. Emlékeztet a múlandóságra és az örökkévalóságra, hogy nem csak egy közhely a felirat: "Emléke örökké szívünkben él." Tudhatjuk, ha szerettek minket, halálunk után is számíthatunk rá, hogy méltó környezetben nyugszunk majd és nevünket nem csak egy törött kő őrzi majd egy elhanyagolt gaztenger közepén. És akkor itt meg is állhatunk kicsit ezen gondolatbeli, temetői sétán. Mert van, akikről igenis, méltatlanul elfeledkeztek.