Petőfit könnyű márciusba zárni. Álljon a lépcsőn, lobogjon a kabát, szóljon a Nemzeti dal, mögötte egy egész ország kezdjen mozogni. Ismerjük ezt a Petőfit. Kell is persze. Csak közben van egy másik is, akit ritkábban engedünk közel magunkhoz. Ez a másik Petőfi nem szaval. Csak lazán adja a géniuszt. Írta: Barna Krisztián Ül egy szekéren, egy lány mellett, éjszaka, valahol Tolnában. Négy ökör húzza őket lassan. Elöl kisbéres, alul deszka, fölöttük hold, körülöttük a vidéki este. A forradalom még három évre van. A történelem várhat. Most csak egy út van, amelyen haza kell érni. A háttér szinte nevetségesen egyszerű. 1845 őszén Petőfi Borjádon vendégeskedik régi iskolatársánál, Sass Istvánnál. Pest után ott van a kert, a csend, a kúria, a régi barátság, meg az a fajta vidéki idő, amelyik nem kapkod az ember után. Egy este a szomszédos Uzdon bál van. Valahogy vissza kell jutni. Lovak miért is lennének? Valaki előáll az ötlettel: akkor menjenek ökrökkel. Ez az ötlet ma már majdnem túl i...