Rögtön az elején egy kis “kedvcsinálóval” nyitok -– ide persze szmájlit kell képzelni –, mert nekem nagyon tetszett, de olyan nyomasztó, olyan valóságos, olyan szívbemarkoló, hogy Amy Adams ellenére – akire már a Kapj el, ha tudsz!-ban felfigyeltem és nagyon kedvelem –, se nézném végig újra ezt a miniszériát. Pedig kiváló és briliáns úgy, ahogy van.