(Lírai dekódolás) A nagy "klasszikus" világirodalmi íróóriásoknál is volt az a szint, mikor a szerelem nem egy nagy vallomással kezdődött. Talán egy fakard, vagy kukoricacsuhé baba pont megfelelhetett arra a célra, amit a kortárs irodalmunk Game Boyjal helyettesit. Mesterien. Írta: Barna Krisztián Simon Márton verse pontosan innen indul. Nem rózsával, nem gyertyafénnyel, nem holdas erkéllyel. Egy kézbe fogható, pixeles kis géppel, amelyen hullanak az L és Z alakú elemek, és valaki közben olyan boldog, hogy a másik embernek ebbe belesajdul a szeretete. Ez már önmagában elég erős helyzet. Mert a vers nem azt kérdezi, szeretjük-e egymást. Azt kérdezi, kibírjuk-e, hogy a másik ember boldogságának vannak olyan szobái, ahová mi nem férünk be. A vers címe hosszú, szinte pimaszul hosszú: Mióta tudom, hogy sosem tehetlek annyira boldoggá, mint az, amikor tetrisezel. Simon Márton 2024-ben közölte a Jelenkorban, a folyóirat 67. évfolyamának 5. számában. (Lent olvasható) A Jelenkor szerzői olda...