Az áprilisnak van egy különös tehetsége ahhoz, hogy egyszerre tűnjön végtelenül hosszúnak és ijesztően rövidnek. Az ember ránéz a kertre, megnyugszik, hogy még bőven van idő, aztán kettőt pislog, és már ott tart, hogy minden egyszerre lenne aktuális. Innen jön az a tavaszi kapkodás, amitől a veteményes néha inkább emlékeztet improvizációs gyakorlatra, mint tudatos kertészkedésre.