„Szerintem már csecsemőnek is ronda volt, vagyis inkább furfangos, a József Attila-i értelemben, csupa köröm és fog, mint egy aprócska Nosferatu, és emlőt követelt – előbb csak egy-egy szippantást, aztán egy egész keblet, majd mind a kettőt – ivás közben jön meg az itvágy –, nem érte be a trafikosnő egyik mellével, mint az Amarcord […]