Bevallom őszintén, már átléptem a „Krisztusi kort”, és még két év, és lassan közelebb leszek a 40-hez, mint a 30-hoz. Mindez vegyes érzelmeket kelt bennem. És furcsa ezt kimondani, mert fejben sokszor még mindig ugyanannak érzem magam, de közben egyre többször veszem észre azokat az apró változásokat, amelyek csendben emlékeztetnek arra, hogy az idő igenis halad. Nem drámai dolgokról van szó, inkább finom jelzésekről: hogy a testem már másképp reagál, hogy jobban oda kell figyelnem magamra, és hogy a tudatosság egyre fontosabb szerepet kap az életemben.