A társasági dinamika egyik legkülönösebb paradoxona, hogy a figyelem éppen attól hátrál meg a leggyorsabban, aki kétségbeesetten próbálja csapdába ejteni. Miközben a modern kultúra a szünetmentes önmarketingre és a „személyes márkánk” polírozására ösztönöz, a valódi, elemi erejű vonzerő valahol egészen máshol, a csendes közöny környékén születik meg.