Képzeljünk el egy korszakot, amikor az „automobil” szó hallatán az emberek még egészen másra gondoltak, mint manapság – legalábbis azok, akik egyáltalán tudták, miről van szó. 1892-ben járunk. A Peugeot már néhány éve kísérletezik a belső égésű motorral, de a legtöbben még úgy tartják, az efféle szerkezetek legfeljebb vásári mutatványra jók. Aztán megérkezett a Peugeot Type 4 Vis-à-Vis, és mindenki másképp kezdte látni a jövőt. A „Vis-à-Vis” elnevezés már önmagában is különös: annyit tesz, hogy „szemtől szemben”. És valóban – ebben a kocsiban nem az összes utas nézett előre, hiszen a két üléssor egymással szemben volt. Mintha egy aranyozott hintó belsejét ültették volna át egy benzinszagú négykerekűbe. Hátul a sofőr, vele szemben a vendégek – a társalgás garantált volt, a kényelem már kevésbé. De a kor ízléséhez ez illett: az autózás nem a sebességről, hanem a megjelenésről és a státuszról szólt. A Type 4 története azért is különleges, mert a Peugeot nem valami névtelen úriembernek ...