Egy nagyon könnyen követhető és értelmezhető filmet rendezett Hanna Bergholm, és bár kicsit már túl könnyű is volt a feladvány (kevesebb jóindulattal úgy is fogalmazhatunk, hogy a kelleténél talán szájbarágósabb volt), jár érte a kiváló értékelés, azt hiszem. Egyrészt a téma jelentősége, másrészt a színvonalas kivitelezés miatt. Komoly esélyt látok arra, hogy a leegyszerűsítések szándékosak voltak...