Mindig akkor a legjobb Barabás Zsófi műtermébe menni, amikor az életem épp nagyon turbulens. Amikor túl sok a zaj, a döntés, a bizonytalanság, és azt érzem, hogy minden szétesik körülöttem. Ilyenkor elég belépni ebbe a térbe, végignézni a falra helyezett vagy épp a könyvespolcra támasztott vásznakon, és ahogy sorra kibomlanak előttem ezek a színes, organikus felületek, egyszerre megnyugszom. Ezek a képek mindig harmonizálnak és lecsendesítenek: belehelyeznek egy olyan állapotba, ami nyugodt, békés és kiegyensúlyozott.