A fogyatékosság nem a képességek hiányát jelenti, csupán a tudás megszerzése más módon, más eszközökkel történik. Éppen ezért fontos, hogy minden gyermek egyéni értékeihez, érdekeihez igazodjon az oktatás, mely az esélyegyenlőség előmozdításával érhető el. De vajon lehet-e esélyegyenlőségről beszélni ott, ahol egy mozgássérült személy az osztálytermet csak lépcsőkön keresztül közelítheti meg, ahol egy autizmus spektrumzavaros gyermek a kiközösítés áldozatává válik vagy ahol egy látássérült tanuló számára a tananyag elsajátításához nincs Braille-írással íródott tankönyv? Derül ki Pál Zsófia írásából, ami az Arsboni gyakornoki program során készült.