Van az a fa a kertben, ami mindig is ott volt. Talán még a nagyszülők ültették, talán „csak úgy” került oda régen. Nem feltétlenül szép, nem biztos, hogy szabályos, de van benne valami megnyugtató állandóság. És aztán egyszer csak jön egy év, amikor kevesebbet terem, betegebb, korhadtabb, vagy egyszerűen csak látszik rajta, hogy már nem ugyanaz.