Lenyűgözőek a fájdalmaink. Főleg azok, amiket úgy hívunk: kulturális traumák. Ezek definíció szerint viszonylag jól érzékelhetően nemzedékeken át, később is a „mieink”. Mihez is kezdenénk nélkülük? Még a kései utódok is. Át sem élted, részt sem vettél benne, mégis meghatároznak téged. Beépültek a te saját alkotmányodba! Nagy- és dédszüleim kellett, hogy átéljék a korabeli csehszlovák […]