Cecilie Enger regényében egy agyvérzésen átesett hetvenes nő néz farkasszemet a múlttal, az öregedéssel, a nyelv elvesztésével és azzal az ürességgel, mely az egész életét meghatározta. Történetének utolsó szakaszába érve kíméletlen őszinteséggel készít számvetést, és leszámol az élethazugságaival is.