Már harmadik éve vesződtem a gyerekkel, mire megelégeltem, és úgy döntöttem, odaadom másnak. Egy tapasztaltabb kollégának, aki tudja, hogyan kell bánni a fajtájával. A gyerek bemászik a zongora alá. Alulról nézi, azt mondja, milyen érdekes onnan nézve. Félek, hogy amikor kimászik, beüti a fejét. Óvón odateszem a kezem. Hány éves is vagy te? Tíz, azt mondja. Nahát, én meg azt hittem, óvodás vagy, negédeskedem, miközben megalázom a gyereket. Persze lehet, hogy szeretett óvodába járni. Jó volt ott neki, jól érezte magát. Nem érzi sértőnek, ha óvodásnak nézik. Úgy ül a zongorához, mint egy bárzongorista. Görnyedt háttal és egymásba fűzött lábakkal. Mondom is neki: – Mi vagy te, bárzongorista? Már csak a konyak hiányzik a zongora tetejéről.Mit tudja egy óvodás, mi az, hogy bárzongorista, meg hogy konyak! Igaz, hogy valójában tizenegy éves, de még így sem tudhatja. Megint megaláztam. De ez még tetszik is neki, hogy ő olyan, mint egy bárzongorista. Az már egy felnőttdolog. – Ahhoz viszont ...