Vannak az életben olyan pillanatok, amelyek mélyek, mégis szinte lehetetlen teljesen szavakba önteni őket – ahogy a nap utolsó fényei beleolvadnak az alkonyatba, ahogy a madarak távoli hangja visszhangzik a reggeli párás időben, vagy ahogy a virágszirmok csendben hullanak a földre. Ezek a múlékony, költői pillanatok testesítik meg a yūgen lényegét. A yūgen egy japán fogalom, amely a finomságot, a mélységet és a csendet hordozza magában. Ahelyett, hogy a figyelem középpontjába állna, a yūgen inkább érzékelhető, mintsem látható – inkább suttogás, mint kijelentés, egy érzet, amely hosszú ideig megmarad az emberben.