Minden bizonnyal rossz ember vagyok, mivel végtelenül boldoggá tesz, ha valaki más pórul jár. Minél nagyobb balszerencse éri őt, nekem annál jobb lesz a kedvem. A minap is nevetve olvastam a nyugdíjas néniről szóló cikket, aki húszmillió forintot utalt át a magukat banki alkalmazottnak kiadó csalók folyószámlájára. Vagy vegyük például az azt megelőző alkalmat, amikor a pékségben, sorban állás közben az előttem lévő megbotlott valamiben, és kávéját magára öntve elesett. Egész nap mosolyt csalt az arcomra, amikor felidéztem magamban az esetet. Észrevettem, hogy a férjem nem osztozik feltétlen az örömömben. Születésnapomra egy könyvvel lepett meg, mivel tudja, hogy szeretek olvasni. Lelkendezve bontottam ki az ajándékot, mert közben arra gondoltam, hogy biztosan megint melléfogott, és egy újabb hasznavehetetlen könyvre esett a választása. Nem lőttem teljesen mellé, a könyv ugyanis az együttérzésre való képességet taglalta, hogy milyen fontos a másik helyébe képzelnünk magunkat, hiszen ...