Kontrollált és kevésbé önmegvalósító filmkultúrákban, mint mondjuk a hollywoodi vagy a francia, bevett jelenség, hogy ha nem is edukációs, de segítő célzattal készülnek műfaji filmek. Legyen szó romantikus komédiáról, párkapcsolati drámáról, vagy akár egy katasztrófafilmről, a sorok között mindig az a cél, hogy segítsen a nézőnek megküzdeni a mindennapjaival. Míg a magyar szerzői film köszöni jól van, a zavar mindig a kommersz, vagy divatosabban mondva a szórakoztatásnak szánt művek kapcsán jelentkezett. Az ó-zsáner darabok a színpadi kabaré alapokból építkeztek, míg a modernnek gondolt művek a nyugati műfaji klisék átvételével próbálkoztak, de nem találták meg „mi a magyar” – ilyen volt nemrég a rémisztően semmilyen S.E.R.E.G. című sorozat is, mely a világ bármelyik részén játszódhatott volna.