A maradandó benyomást Bruno de Sáról nem a csengő angyalhang, és nem is az egyszerre kápráztatóan és szemtelenül, végtelenségig kitartott magas hangok élménye adja, hanem az, hogy milyen rokonszenves előadó. Zeneakadémiai koncertje – egyben első magyarországi fellépése – végig manírok, önteltség, túlzóan teátrális gesztusok nélküli: átéléssel, megnyerően, az előadás puszta örömével énekel. GYÁRFÁS ORSOLYA KRITIKÁJA.