Vannak hangversenyek, amelyeket meghallgatunk, majd azt mondjuk: hm, szép volt, jó volt – de ezzel össze is foglaltunk minden gondolatot, amit a koncert kínált. És vannak más események, amelyeken csak úgy záporozik a zenehallgatóra a felemelő, megrendítő, felkavaró, izgalmat vagy felismerést kínáló pillanatok sokasága. Ilyen katarzis-cunamit zúdított ránk Jordi Savall és a Budapesti Fesztiválzenekar közös zenélése. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.