A csigát az ókorban afrodiziákumként tisztelték, a középkorban pedig azért szerették, mert a böjti időszakban is fogyaszthatták. Napóleon intézője, Talleyrand és I. Sándor cár megéhezett, ám a szakácsnak már csak csigája volt a konyhán alapanyagként. Egy kis fűszerrel, fokhagymával kisütötte, a politikusok pedig odáig voltak érte. Azután az egész világon elterjedt.