Maros Diána: Úttalan utakon Kulcsár Gábor 2024. 09. 04., sze - 13:08 Hónapok óta fűztem a két nagy gyerekemet, hogy legalább valamelyikük jöjjön el velem kirándulni. Régebben szívesen jártak, most meg sosem érnek rá. Egyetlen napra sem. Igen, tudom, ez az élet rendje, most már nem az anyjukkal akarnak időt tölteni. Sokszor gondoltam már arra, hogy egyedül is mehetnék, ha már senki nem jön velem. Olvasgattam magányosan túrázó nők blogjait. Csodálom őket és irigylem is, nekem egyelőre nincs bátorságom egyedül nekivágni. Főleg medvés vidéken. Szívósságom végül mégis meghozta a gyümölcsét, Ajna kötélnek állt. Sőt, Hunort is hozta, a barátját, akit nagyon kedvelek. A kiszucai hegyekbe mentünk. Hunor most járt ott először. Nála hálásabb útitársat nem is találhattam volna. Végig lelkesen hallgatta az „idegenvezetésemet”. A vlachkolonizációtól kezdve a szocializmus vívmányaiig. Minden érdekelte, a táj, a házak, az emberek. Az állatok is. Főleg medvét szeretett volna látni, de ez a vágya sze...