Amikor a szilva elkezdett potyogni a fáról, már tudtam, hogy a nyári szünidő felén túl vagyunk. Ilyenkor kosárba kellet szednem: a potyogósat a földről, a fáról a puhákat. Forgattam őket a kezemben, körmömmel mintát rajzoltam a hamvas héjára. Mire becipeltem a konyhába, már javában gyúrta a tésztát a dédnagyanyám. Morgolódott, hogy megint olyan soká elvoltam, mindig elvacakolok a fák alatt.