A Budapesten született, indiai–magyar származású Amrita Sher-Gil a 20. századi avantgárd és a modern indiai festészet úttörő zsenije, aki egyedülálló módon ötvözte a nyugati posztimpresszionizmus merész színhasználatát az ősi keleti tradíciók mélységével. Képei ma India nemzeti kincsei. Tragikusan rövid, 28 évig tartó élete során olyan radikális és bátor életművet alkotott, amellyel átírta az indiai képzőművészet addigi koordinátáit. A Párizsi Szalon aranyérmét legfiatalabbként elnyerő, szabad szellemű és bohém művésznő izzó szenvedéllyel lázadt a kispolgári konvenciók ellen, és átütő erővel jelenítette meg képein a szegény emberek tiszta, egyszerű, elemi erejű méltóságát. Amrita és a mindenkori hátországát jelentő Gottesmann-Sher-Gil művészcsaládja fennmaradt dokumentumainak jelentős része ma a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum Baktay Ervin-hagyatékában található meg. Amrita életéről és művészetéről Bagi Juditot, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum munkatársát kérdeztük.