Az egyhetes teszt így teljesen hétköznapi használattal telt, és a végére nagyon megszerettem az e-Vitarát. Nem beszélve az asszonyról, aki két jó emlékű Suzuki után harmadszorra már nem akart ismét a márkába ülni, de ezt azért nagyon szívesen elfogadná városi, szaladgálós autónak, ahogy én is. Lányaink már Budapesten, a sztrádás retúr nem igazán fér bele a hatótávba, persze „lábujjhegyen” azért teljesíthető. Barátságos szögletesség Ha mégsem, akkor drága mulatság az útközbeni töltés. Míg a garázsomban nagyon lassan de, biztosan 70 forintért „tankolok” egy 1 kW-ot, a sztrádán ez applikáció nélkül, sima bankkártyával fizetve négyszer ennyi. Lett volna, de nekem valahogy a bolond biztosnak és egyszerűnek tűnő használati utasítás ellenére sem sikerült, pedig előttem ketten is gond nélkül abszolválták. Plusz féltem, hogy a többszöri „csippantás”, leszívja a számlámat. Persze az otthoni, családi házas töltés sem leányálom, a lassú áramfelvétel - 74 százaléknál még 6 óra 20 perc töltési id...