A számítógépház mint ipari hardverelem funkcionalitása az elmúlt évtizedekben gyökeres transzformáción ment keresztül. Az asztali számítógépek korai korszakát a standardizált, zárt, szürke és fekete acéllemezből készült dobozok dominálták, amelyek elsődleges feladata a belső komponensek fizikai védelme és a strukturális egyben tartása volt. A mikroelektronikai eszközök fejlődésével, az órajelek és a tranzisztorsűrűség növekedésével párhuzamosan azonban a számítógépházak szerepe a passzív tartószerkezetből átalakult egy komplex, mérnökileg tervezett termodinamikai és akusztikai rendszerré.