Mindenkit emlékeztetnem kellett: igen, ez annak a billenthető tetőablakos, plüss üléses japán sportkupénak az utódja, amit már akkor aktív nyomatékvektorálással szereltek, amikor mi még Swiftekkel jártunk, és amire a legtöbb hozzáértő (egykori autóversenyző, újságíró, stb.) a világ egyik legjobban vezethető autójaként emlékszik vissza. Mire én a tudatomra ébredtem, addigra a Prelude tákolt boyracer autó lett, ám mostani, mintegy 24 évvel későbbi új generációja ad némi képet róla, hogy milyen lehetett az előd újkorában, hiszen a recept meglehetősen hasonló, csak teljesen más korban és közegben. Míg a 90-es években a kupék számítottak a crossovereknek, így szinte alapvető részei voltak a gyártók kínálatának, addig 2026-ban, az egyre szigorúbb károsanyag-kibocsátási normák és a kínai roham kellős közepén egyszerűen semmilyen észérvet nem lehet felhozni egy ilyen öncélú sportkupé kifejlesztése mellett. Ha csak nem az autózás őszinte japán tiszteltét és szeretetét. Dacból, tenni akarásbó...