A magyar labdarúgás az 1986-os mexikói világbajnokság és a szovjetektől kapott megsemmisítő hat gól után zuhanórepülésbe kezdett. A válság csak mélyült és mélyült, de volt két olyan labdarúgó, akik miatt mégiscsak tiszteltek bennünket Európában. Détári Lajos az Olympiakosz Pireusz, Boda Imre pedig az Olympiakosz Volosz játékosaként lett közönségkedvenc a nyolcvanas évek végén.