Hét mesekönyv, amelyekért érdemes visszanyúlni a múltba, hogy megidézzenek feledésbe merülő, gyönyörű szavakat, igényesen kidolgozott ritmusokat, csavaros metaforákat, mindig eredeti illusztrációkat és olyan kifinomult humort, ami manapság már nagyon ritka. Bár hatalmas tisztelője vagyok az írott szónak, nem gondolom, hogy minden papírra vetett történetet a végsőkig őrizni kell. Például amikor az én, a szüleim vagy a nagyszüleim…