A csiga nem siet. Nem kapkod. Nem idegeskedik. Egyszerűen kivárja, amíg a kertész bemegy vacsorázni, aztán elindítja az éjszakai műszakot. Reggel pedig ott állunk a saláta mellett, nézzük a lyukas leveleket, a félig eltűnt palántát, a gyanús nyálkacsíkot, és pontosan tudjuk: valaki dolgozott az éjjel.