Mielőtt leültem volna megírni ezt a jegyzetet, ittam egy felest. Nem azért, hogy bátrabb legyek. Inkább azért, hogy halkabb. A gondolat néha olyan, mint egy fecske. Beröppen, köröz néhányat a fejünk fölött, aztán eltűnik. Ha nem figyelünk rá, elviszi magával azt is, amit mondani akart. Ez a fecske most a hallgatás felelősségéről szólt. Lejegyeztem.